Szerző: Larissa Ione
Sorozat: Lords of Deliverance #2
Műfaj: paranormális-romantikus
Külföldi megjelenés: 2011
Külföldi megjelenés: 2011
Külföldi Kiadó: Grand Central Publishing
Immortal Rider a második része a Lords of Deliverance sorozatnak. Ha valaki nem ismerné a sorozatot, a LoD a Demonica világában játszódik és az Apokalipszis Négy Lovasáról szól. Ugyan nem szükséges elolvasni a Demonica könyveke, ahhoz, hogy teljesen megértsük a történetet, de én javaslom, hogy kezdjétek azokkal, mielőtt felvennétek az Eternal Rider-t (LoD #1). Semmilyen körülmények között NE olvassátok a részeket össze-vissza! Van néhány sorozat, melynél a könyvek ugyan kapcsolódnak egymáshoz, de nem szükséges sorban olvasni, például a Sötét-Vadász sorozat (azt én is össze-vissza olvasom), de ez nem tartozik közéjük.
Szóval…
2011 Karácsonya előtt vettem meg a könyvet, de csak Február elején olvastam el. Mielőtt szívszélütést kapnátok és elkezdenétek a miatyánkot, és azon morfondírozni, hogy biztos isten rohadt unalmas egy könyv lehetett, had mondjam el, hogy nem, nem volt unalmas. Csupán vannak olyan időszakaim, amikor olvasói krízisben vagyok. Nem túl gyakran, de előfordul, főleg, amikor sok könyvet olvasok néhány nap alatt. Még a legőrültebb olvasónak is szüksége van néha pihenésre, nemde? DE. nahátakkormeg!
Az író, és a sorozat legtöbb rajongója azt állítja, hogy Immortal Rider jobb, mint az Eternal Rider, annak ellenére, hogy ER egy hatalmas bomba volt, egy erős kezdése a sorozatnak. Igazság szerint gőzöm sincs, mit mondjak erről, mert Ares (ER) egy különleges helyet kapott a szívemben, amit senki sem fog tudni elvenni tőle ezt tutifix. Akárhogyis, IR több cselszövést, akciót és vicces pillanatokat tartalmaz, mint az ER. Szóval igen… Két tűz között vagyok, ha erről a két könyvről van szó, de Héj! Ez még csak a második volt és hamarosan – de nekem nem elég hamar – jön Thanatos (#3) és Reseph (#4) könyve is, szóval felköthetjük a gatyánkat. De erről majd beszélünk később.
Az Immortal Rider Limos története. Ő a harmadik Lovas, az éhínség. Anyja Lillith, Sheoulban- Pokolnak is nevezik – nőtt fel és a vőlegénye a Sátátán. Nem. Ez nem egy metafora. Szerett testvére, Reseph, akinek a pecsétje megtört az utolsó Demonica könyvben (Sin Undone) és ennek hatására gonosszá vált, és Pestilence (pestis) lett belőle, minden erejével azon van, hogy Limos pecsétjét is megtörje. Amint ez bekövetkezik, a másik két lovas pecsétje is megtörik és elhozzák az Apokalipszist.
Minden lovasnak van egy Agimortusa (egy kioldó, ami megtöri a pecsétet.) Limos pecsétje akkor fog eltörni, amikor egy bizonyos kupából vagy pohárból valaki iszik. De senki sem tudja, hol a búbánatban van az a kupa, és meg kell találniuk, mielőtt a jó öreg Pestilence talál rá. De ez csak a jéghegy csúcsa.
Eternal Rider-ben (LoD #1) egy ember, Arik megcsókolta Limost. Csókolózott egy szexi férfival. Mi lenne ezzel a baj? Kérdezhetnénk… Nos, a válasz igen egyszerű. Limos vőlegénye egy kissé féltékeny típus. Oké, oké, elrabolni a palit, aki lesmárolta a nejed és a pokolban kínozni, csak azért, hogy kimondja a csaj nevét rémséges kínok közepette, nem kis féltékenység. Merthogy ez történik Arikkel.
A könyv elején, a csapat többi tagja – A lovasok, Az Aegis (Emberi harcosok társasága, akik felesküdtek, hogy megvédik a világot a gonosztól) és az R-XR (A hadsereg szupertitkos paranormális védelmi osztálya) – mint azon fáradozik, hogy megtalálják Ariket és kiszabadítsák. És köszönet Pestilence-nek, ki is szabadul. De semmi sincs ingyen. Főleg, amikor a „tündér keresztanyád” egy gonosz Lovas. Őszintén szólva az első 50 oldal kissé lassúnak tűnt és unalmasnak a számomra, mert elmagyarázott mindent a helyzetről. Ami persze nem rossz dolog, annak, aki nem olvasta az első részt, vagy már elfelejtette mi volt benne.
Volt egy dolog a könyvben, amit minden másnál jobban szerettem. A tröténet szálak. Igen, többes szám. Amíg a jófiúk azon fáradoznak, hogy megtalálják Limos Agimortusát, időközben Pestilence mindig csinál valamit, hogy lefoglalja őket, új gondokat teremt. Például felfedi Limos legnagyobb titkát. Egy titkot, amit 5000 évig titkolt a testvérei elől, és ami egy szempillantás alatt le tudja rombolni a szép, testvéri kapcsolatukat. De nem Pestilence az egyetlen ilyen kavaró gép. Hiába dolgoznak össze az Aegis és a Lovasok, mindkét fél titkolózik a másik előtt, és saját terveket szövögetnek, új akadályokat teremtve a saját térfelükön. És ezt felettébb érdekes olvasni, mert mindig van valami, amin spekulálhatunk, ha a másik rejtélyt már megoldottuk a fejünkben. Ki mondja, hogy ez a könyv nem olvastatja magát? Én biztos nem!
Na és aztán ott a románc Arik és Limos között. Immortal Rider kevésbé volt fülledt, mint az elődje, ER, és biztos nem annyira HOT, mint akármelyik Demonica könyv. Persze azért van vágyakozás egymás iránt, eleve ez juttatta Ariket a Sheoul-ba, de amikor fellép egy olyan „aprócska” probléma, mint hogy egy erényöv van rajtad, – ami letépheti a szeretőd kezeit, nyelvét és… ok, képben vagytok… – és csak a férjed távolíthatja el, nem olyan könnyű szobára menni. De a rossz, piszkos fantáziával megáldott olvasókak, mint amilyen én vagyok, sem kell csüggedniük. Még ennek ellenére is kaptunk néhány forró jelenetet. Eme románc nem testi vonzódásra épül- najó, talán az elején mégis, de inkább egy erős érzelmi kapcsolatra a főszereplők között.
A könyv végén, az Aegis veszélyezteti Thanatos (Halál), a negyedik lovas pecsétjét, azzal, hogy egy női Örzőt küldenek, hogy elcsábítsa, ezzel megmentve a világot. Az összes lovas úgy hiszi, hogy Thanatos pecsétje akkor törik el, amikor elveszti a szüzességét. És amikor az Örző sikeresen teljesíti a feladatát, az Aegis csak akkor jön rá, hogy talán bukásra ítélte a világot, ahelyett, hogy megmentették volna…
A karaktereknek nincs túlzott hős komplexusuk. Hál’ Isten! Szerethetőek és át tudod érezni a helyzetüket. Ők is követtek el hibákat. A két fő karakter Limos és Arik, de néhány mellékszereplőnek is annyira jelentős szerepe van a történetben, hogy őket is könnyen nevezhetnénk főszereplőknek. Amint már megszokhattuk Larissa könyveitől, ezúttal is vannak nézőpontváltozások, az én nagy szórakoztatásomra. Imádtam néha-néha Pestilence fejében lenni és látni hogy reagál a történtekre. De belepillanthatunk Thanatos privát szférájába is, ami tökjó, mivel, hogy a következő könyv az övé lesz. Az Aegis Örzőknél is terepszemlét tarthatunk, és néha még a két Figyelő (Olyan személyek, akiket arra utasítottak, hogy figyeljék a négy Lovast); Reaver és Harvester szemével is láthatjuk a dolgokat. Mindegyikükben van valami, ami nem engedi, hogy az olvasó elfeledkezzen róluk. De ha Larissa rajongója vagy, tudnod kell, hogy a mellékszereplői a könyvekben épp úgy fontosak, mint a főszereplők.
Kedvenc idézetek:
Sexy, powerful, and immortal, Limos is on a crash course with destiny. She’s been marked as Satan’s bride and her jealous fiancé wants her all to himself. The only way this Horseman can keep herself—and everyone else—safe is to keep her distance. But not even Limos can save herself from the secrets she’s kept . . . or resist the seductive allure of one very brave human.
Arik Wagner knows the saying “love hurts” better than most, yet he never thought stealing a kiss from Limos would land him in Hell. Literally. It takes all his military training to survive the demon torture, but once he’s topside, Arik realizes that the agony has just begun. With the Apocalypse looming and Satan demanding his bride, will Arik and Limos surrender to the desire smoldering between them? Or will giving in to their passion unleash hell on earth?
értékeljünk:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Szóval…
2011 Karácsonya előtt vettem meg a könyvet, de csak Február elején olvastam el. Mielőtt szívszélütést kapnátok és elkezdenétek a miatyánkot, és azon morfondírozni, hogy biztos isten rohadt unalmas egy könyv lehetett, had mondjam el, hogy nem, nem volt unalmas. Csupán vannak olyan időszakaim, amikor olvasói krízisben vagyok. Nem túl gyakran, de előfordul, főleg, amikor sok könyvet olvasok néhány nap alatt. Még a legőrültebb olvasónak is szüksége van néha pihenésre, nemde? DE. nahátakkormeg!
Az író, és a sorozat legtöbb rajongója azt állítja, hogy Immortal Rider jobb, mint az Eternal Rider, annak ellenére, hogy ER egy hatalmas bomba volt, egy erős kezdése a sorozatnak. Igazság szerint gőzöm sincs, mit mondjak erről, mert Ares (ER) egy különleges helyet kapott a szívemben, amit senki sem fog tudni elvenni tőle ezt tutifix. Akárhogyis, IR több cselszövést, akciót és vicces pillanatokat tartalmaz, mint az ER. Szóval igen… Két tűz között vagyok, ha erről a két könyvről van szó, de Héj! Ez még csak a második volt és hamarosan – de nekem nem elég hamar – jön Thanatos (#3) és Reseph (#4) könyve is, szóval felköthetjük a gatyánkat. De erről majd beszélünk később.
Az Immortal Rider Limos története. Ő a harmadik Lovas, az éhínség. Anyja Lillith, Sheoulban- Pokolnak is nevezik – nőtt fel és a vőlegénye a Sátátán. Nem. Ez nem egy metafora. Szerett testvére, Reseph, akinek a pecsétje megtört az utolsó Demonica könyvben (Sin Undone) és ennek hatására gonosszá vált, és Pestilence (pestis) lett belőle, minden erejével azon van, hogy Limos pecsétjét is megtörje. Amint ez bekövetkezik, a másik két lovas pecsétje is megtörik és elhozzák az Apokalipszist.
Minden lovasnak van egy Agimortusa (egy kioldó, ami megtöri a pecsétet.) Limos pecsétje akkor fog eltörni, amikor egy bizonyos kupából vagy pohárból valaki iszik. De senki sem tudja, hol a búbánatban van az a kupa, és meg kell találniuk, mielőtt a jó öreg Pestilence talál rá. De ez csak a jéghegy csúcsa.
Eternal Rider-ben (LoD #1) egy ember, Arik megcsókolta Limost. Csókolózott egy szexi férfival. Mi lenne ezzel a baj? Kérdezhetnénk… Nos, a válasz igen egyszerű. Limos vőlegénye egy kissé féltékeny típus. Oké, oké, elrabolni a palit, aki lesmárolta a nejed és a pokolban kínozni, csak azért, hogy kimondja a csaj nevét rémséges kínok közepette, nem kis féltékenység. Merthogy ez történik Arikkel.
A könyv elején, a csapat többi tagja – A lovasok, Az Aegis (Emberi harcosok társasága, akik felesküdtek, hogy megvédik a világot a gonosztól) és az R-XR (A hadsereg szupertitkos paranormális védelmi osztálya) – mint azon fáradozik, hogy megtalálják Ariket és kiszabadítsák. És köszönet Pestilence-nek, ki is szabadul. De semmi sincs ingyen. Főleg, amikor a „tündér keresztanyád” egy gonosz Lovas. Őszintén szólva az első 50 oldal kissé lassúnak tűnt és unalmasnak a számomra, mert elmagyarázott mindent a helyzetről. Ami persze nem rossz dolog, annak, aki nem olvasta az első részt, vagy már elfelejtette mi volt benne.
Volt egy dolog a könyvben, amit minden másnál jobban szerettem. A tröténet szálak. Igen, többes szám. Amíg a jófiúk azon fáradoznak, hogy megtalálják Limos Agimortusát, időközben Pestilence mindig csinál valamit, hogy lefoglalja őket, új gondokat teremt. Például felfedi Limos legnagyobb titkát. Egy titkot, amit 5000 évig titkolt a testvérei elől, és ami egy szempillantás alatt le tudja rombolni a szép, testvéri kapcsolatukat. De nem Pestilence az egyetlen ilyen kavaró gép. Hiába dolgoznak össze az Aegis és a Lovasok, mindkét fél titkolózik a másik előtt, és saját terveket szövögetnek, új akadályokat teremtve a saját térfelükön. És ezt felettébb érdekes olvasni, mert mindig van valami, amin spekulálhatunk, ha a másik rejtélyt már megoldottuk a fejünkben. Ki mondja, hogy ez a könyv nem olvastatja magát? Én biztos nem!
Na és aztán ott a románc Arik és Limos között. Immortal Rider kevésbé volt fülledt, mint az elődje, ER, és biztos nem annyira HOT, mint akármelyik Demonica könyv. Persze azért van vágyakozás egymás iránt, eleve ez juttatta Ariket a Sheoul-ba, de amikor fellép egy olyan „aprócska” probléma, mint hogy egy erényöv van rajtad, – ami letépheti a szeretőd kezeit, nyelvét és… ok, képben vagytok… – és csak a férjed távolíthatja el, nem olyan könnyű szobára menni. De a rossz, piszkos fantáziával megáldott olvasókak, mint amilyen én vagyok, sem kell csüggedniük. Még ennek ellenére is kaptunk néhány forró jelenetet. Eme románc nem testi vonzódásra épül- najó, talán az elején mégis, de inkább egy erős érzelmi kapcsolatra a főszereplők között.
A könyv végén, az Aegis veszélyezteti Thanatos (Halál), a negyedik lovas pecsétjét, azzal, hogy egy női Örzőt küldenek, hogy elcsábítsa, ezzel megmentve a világot. Az összes lovas úgy hiszi, hogy Thanatos pecsétje akkor törik el, amikor elveszti a szüzességét. És amikor az Örző sikeresen teljesíti a feladatát, az Aegis csak akkor jön rá, hogy talán bukásra ítélte a világot, ahelyett, hogy megmentették volna…
A karaktereknek nincs túlzott hős komplexusuk. Hál’ Isten! Szerethetőek és át tudod érezni a helyzetüket. Ők is követtek el hibákat. A két fő karakter Limos és Arik, de néhány mellékszereplőnek is annyira jelentős szerepe van a történetben, hogy őket is könnyen nevezhetnénk főszereplőknek. Amint már megszokhattuk Larissa könyveitől, ezúttal is vannak nézőpontváltozások, az én nagy szórakoztatásomra. Imádtam néha-néha Pestilence fejében lenni és látni hogy reagál a történtekre. De belepillanthatunk Thanatos privát szférájába is, ami tökjó, mivel, hogy a következő könyv az övé lesz. Az Aegis Örzőknél is terepszemlét tarthatunk, és néha még a két Figyelő (Olyan személyek, akiket arra utasítottak, hogy figyeljék a négy Lovast); Reaver és Harvester szemével is láthatjuk a dolgokat. Mindegyikükben van valami, ami nem engedi, hogy az olvasó elfeledkezzen róluk. De ha Larissa rajongója vagy, tudnod kell, hogy a mellékszereplői a könyvekben épp úgy fontosak, mint a főszereplők.
Kedvenc idézetek:
"You had sex with a beautiful woman. Why is that a problem? Are you a penis guy?” – Arik
“So, Tav, whatcha got planned for later?”
Tavin peeled off his surgical gloves. “Sex”
Right. Seminus demon. Needed to have sex or die.“Groovy.”
“And you?”
Escape. Arik shrugged. “I’ll probably eat the bucket of fish skin and guts your friends bring me. After that, I’m pretty sure I have an appointment with the executioner. Why? You want to make a date?”
Tav shoved the gloves inside his medic duffel.“You’re not my type. Sems can only come with a female.”
“Huh. I’m not a Seminus demon, but I can only come with a female too.”
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése