Az idei első retro turné sorozatunk újabb áldozata ezúttal Magyarország legbelevalóbb vámpírkutatója, becsületes nevén Borbíró Borbála, akit a Delta Vision kiadó és Gaura Ágnes hozott el a magyar Urban Fantasy rajongóknak. A július 7-től július 9-ig tartó turnénk végén egy szerencsés nyertes megnyerheti a könyv egy példányát.
 |
   |
Kiadó: Delta Vision
Sorozat: Borbíró Borbála #1
Megjelenés: 2013.02.21.
Műfaj: Urban Fantasy
Terjedelem: 464 oldal
Értékelés: 4
Borbíró Borbála a magyarországi Vámpírkutató Intézet alkalmazottja, bakancsos tudós és magánéleti szerencsétlenség, akinek a munkája a mindene - ám amikor hatalomra kerül az Emberfeletti Összefogás Pártja, az intézet az élőholtak megnövekedett politikai befolyásának köszönhetően bezárja kapuit. Mit tehet egy állástalan vámpírkutató egy olyan Magyarországon, ahol a vámpírok lassan teljes jogú állampolgárokká válnak, és ahol a háttérben köttetett szerződések különleges kiváltságokat is megadnak nekik?
Az állás, amely végül az ölébe hull, jóval több és veszélyesebb, mint amiről valaha is álmodott, és rejtélyes, új főnöke hamarosan hajmeresztő feladat elé állítja: be kell épülnie a kormány tanácsadói, az IQ vámpírok közé, hogy kiderítse, mit titkolnak emberi szövetségeseik elől. Bori nem tudja, képes lesz-e átverni Magyarország legokosabb vámpírjait úgy, hogy csupán eszére és alaposan felvágott nyelvére támaszkodhat, de a vérét, életét és emberségét megőrizze.
Magyar nyakba magyar szemfog!
Mielőtt bármit is mondanék a könyvről, egy olyan vallomással kell nyitnom, ami igazából csak azoknak újdonság, akik nem nagyon ismerik olvasási szokásaimat, viszont talán kissé sértő lehet. Ez pedig, hogy kerülöm a magyar írókat, de főleg azokat a könyveket, amiknek magyar szereplői vannak. Mostanság már a magyar fordításokhoz is szinte szitával nyúlok, próbálom kiszűrni azokat, amiknél nem érzem erőltetettnek a szöveget. Rengeteg magyar könyvnél az a problémám, hogy nincs meg az a könnyed, egyenletes szövegáramlás, ami pl. angol könyveknél fellelhető. Ez párosítva azzal, hogy képtelen vagyok komolyan venni egy olyan kaland sztorit, amiben repkednek a Lajosok, Bélák, Józsik és hasonló nevek, és azt hiszem meg is találtuk a legfőbb okát annak miért kerülöm a magyar könyveket. Ha már kitértem a fordításra, meg kell említenem, hogy természetesen a mai napig vannak olyan sorozataim, ahol jobban szeretem a fordítást olvasni, mint az eredetit, ezért azt sem zártam ki, hogy valaha találok egy olyan magyar könyvet az általam kedvelt műfajokban, amik megugorják a képzeletbeli lécet.
És most akkor szeretném megköszönni egyrészt a Delta Vision kiadónak, amiért kiadta, másrészt pedig Áginak, amiért megírta Borbíró Borbála történetét. Bár még csak az első könyvön vagyok túl, kétségem sincs afelől, hogy a többi is tartja ezt a szintet, esetleg még magasabbra ugrik. Végre egy magyar Urban Fantasy sorozat, magyar író tollából, ami elkezdte és a végére teljesen le is vetkőzte azokat a tulajdonságokat, ami miatt minden hazai könyvet beskatulyáztam.
Nem hittem volna, hogy képes leszek elfeledkezni a magyar nevekről (Borbíró Borbála? Oké, bevallom van benne poén, de először akkor is furcsán hat, na.), és nem, hogy komolyan venni, de például belezúgni egy Koppány vagy egy Béla nevű vámpírba (most mi van? Szerintem vicces karakter). Ágnes egy olyan eleinte abszurd és egyszerűnek tűnő, de igazából sokkal összetettebb és hiteles világot alkotott, melynek a középpontja - a történet szempontjából - egy alternatív Magyarország, hogy nem győztem kidobálni az ablakon az előítéleteimet. Eleinte kicsit nehézkesen raktam össze, hogyan is működik, ezért picit lassabban haladtam, amíg próbáltam feldolgozni az egyébként szépen, egyenletesen adagolt információkat, de mire elérkeztünk az igazi lényeghez azért sikerült kibogoznom, így teljes agysejtbedobással koncentrálhattam a cselekményre. A világfelépítéshez hozzátartozik, hogy szinte minden ismertebb természetfeletti faj megjelenik és/vagy említésre kerül, úgyhogy a populáció is elég vegyes és természetfelettiben gazdag. A főszerepeket viszont az emberek és a vámpírok kapják, néhány vérállattal és boszorkánnyal megspékelve, illetve egy extra, kevésbé mainstream lény is főszerepet kap a kötet végére, de azt nem árulhatom el, hogy micsoda, legyen annyi elég, hogy nagyon ötletes eleme az egész sztorinak.
Említettem, hogy az írónőnek sikerült elterelnie a figyelmemet a magyar nevekről. Egyrészt azzal, hogy nem csak magyar szereplők voltak, volt itt angol, spanyol, német és kitudja még mi, úgyhogy tényleg éreztem azt, hogy Magyarország még mindig a világ része, ráadásul ez esetben az egyik legfontosabb bábú a sakktáblán. A másik ok pedig a cselekmény és a történetvezetés volt. Bori kalandja úgy kalandos, hogy sok akció nem történik benne, viszont folyamatosan olyan élethelyzetekbe kényszerítik bele, hogy az ember mégis azon izgul, hogy ebből hogy a viharba mászik majd ki. A Vámpírok múzsája, bár egy akció nélküli, de mégis intenzív, izgalmas, és fordulatos könyv, amiben sok azonos műfajú könyvvel ellentétben nem a jó vs gonosz harcáról olvashatunk, hanem egy világ különböző közösségeinek együttműködéséről és együttéléséről, illetve ennek buktatóiról, miközben főhősünk próbál úgy megélni, hogy azt csinálja, amit szeret és amihez igazán ért, mindezt úgy, hogy vért, verítéket és könnyeket nem spórolva igyekszik egyáltalán életben maradni.
A legemlékezetesebb szereplő nem más, mint Borbíró Borbála. Most mondhatnánk, hogy mily meglepő, de mostanában gyakran fogok ki olyan könyveket, ahol a főszereplő a legkevésbé érdekes karakter egy olyan brancsban, ahol a többiek sem túl emlékezetesek. Szóval nagyon örülök, hogy létrejött az a kapcsolat köztünk Borival, ami egy olvasó és a történet főszereplője között létre kell, hogy jöjjön. Bori intelligens, talpraesett, jó humorérzéke van és csípős nyelve, magánéletben egy igazi szerencsétlenség (szóval eddig elég sokban hasonlítunk), de ha belegondolok a munkájával is jól megszívja. Igazából egy tökéletes mezsgye a vámpírok és emberek közt, mert egyszerre használja is az eszét, de ugyanakkor ösztönlény is. Elég jó esélyt látok arra, hogy hamarosan a kedvenc karaktereim közt tudhassam.
Mellékszereplőkből hiányunk nem volt, az ziher. Bori főnöke/barátfélesége, Attila elég fontos szerepet kap, és elég sokat is, úgyhogy őt is a főbb szereplők táborába sorolhatnánk. Esküszöm nem tudom, hogy imádom-e vagy péklapáttal ütném. Minden második mondatánál változik a véleményem róla, csakúgy, mint Borié. Ezért is imádom annyira kettejük szócsatáit és kapcsolatát. Romantikus szál valószínűleg nem lesz belőle, aminek kivételesen örülök, mert ez így jó, ahogy van. Gondolom végül egy igaz barátság alakul majd ki köztük, bár már most is olyan, mint két viaskodó testvér. Rajta kívül volt még pár, akit igazán megkedveltem (Bowman, Koppány, Béla, Endre) és érdekesnek találtam, persze olyan is, akit első adandó alkalommal kinyírtam volna.
Ide tartoznak a romantikus szálak is, merthogy nem egy, nem kettő, hanem három karakterrel is összehozható Bori, úgy, hogy annak van alapja. A téma sokszor előjön, de nem annyira hangsúlyos, és egyelőre konkrétan nem is mondhatjuk egyikőjükre sem, hogy befutó. Szóval igen, egy szép szerelmi négyszög kezdete. Ebből két udvarlót én is elfogadnék, bár dönteni nem tudnék köztük. Rossz hír, hogy egyelőre úgy tűnik mindkét shipem lemaradt, de érzem, hogy semmi nincs veszve!
Az írói stílus, amire már a kisregényem elején is utaltam egy kicsit, Laurell K. Hamiltonéra emlékeztet, mármint a korai Anita Blake kötetek stílusára. Eleinte éreztem egy kis bizonytalanságot és erőltetettséget, de mivel ez előbb utóbb megszűnt, nem is róhatom nagyon fel hibának. Frappáns, pezsgő, élettel teli, laza, de helyenként kellően mély és ütős. Az elején talán egy picit több a belső monológ, mint kellene, és előfordultak információ ismétlések, de a végére ez is eltűnt, és a humor is célba ért. Amit egy kicsikét kritizálnék, azok a drámai jelenetek. Lehet, hogy direkt lettek ilyen rövidek, de remélem a többi könyvben kicsit jobban el lesznek húzva, hogy nagyobb hatása legyen azoknak a jeleneteknek, ahol szegény Bori szenved (nem, nem vagyok szadista, na jó talán egy kicsit).
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyerteseknek 72 órán belül válaszolniuk kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.
A mai feladvány:
"A leghíresebb vámpír, akinek senki nem tudja a nevét. Legalábbis, legtöbben rossz néven ismerik, méghozzá a róla készült film címét hiszik a vámpír nevének is. A film nagy premierje igazi elit esemény volt, ahol a nézők is jelmezben érkeztek. Később egy kivételével minden kópiát elégettek. Úgy hiszik, hogy a vámpírt maga Belial, Sátán hadnagya teremtette. Az ő története felelős azért a mítoszért, hogy a vámpírok hamuvá válnak, ha közvetlen napfény éri őket. Szörnyszerűnek és kegyetlennek tüntetik fel őt, ellentétben az akkori, sokkal elegánsabb és csábosabb vámpírokkal. "
További állomások:
07. 07. Bibliotheca Fummie07. 08. Deszy könyvajánlója
07. 09. Függővég
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése