“He was danger wrapped in secrets tied with a bow of bad intentions"
Szerző: Jeaniene Frost
Sorozat: Broken Destiny #1
Műfaj: New Adult Urban Fantasy
Kiadás: 2014.08.26. Harlequin
Oldal: ?
Értékelés: 3 pont
In a world of shadows, anything is possible. Except escaping your fate.
Ever since she was a child, Ivy has been gripped by visions of strange realms just beyond her own. But when her sister goes missing, Ivy discovers the truth is far worse—her hallucinations are real, and her sister is trapped in a parallel realm. And the one person who believes her is the dangerously attractive guy who's bound by an ancient legacy to betray her.
Adrian might have turned his back on those who raised him, but that doesn't mean he can change his fate…no matter how strong a pull he feels toward Ivy. Together they search for the powerful relic that can save her sister, but Adrian knows what Ivy doesn't: that every step brings Ivy closer to the truth about her own destiny, and a war that could doom the world. Sooner or later, it will be Ivy on one side and Adrian on the other. And nothing but ashes in between…
A legtöbb sorozat író életében eljön a pont, amikor úgy érzi ideje révbe érnie a sorozatnak. Amivel persze nincs is baj, hiszen a csúcson kell abbahagyni, és abból mindig csak rossz sül ki, ha valaki húzza, mint a rétest, amikor már nincs is benne szufla. Ezután legtöbbször a szóban forgó író úgy érzi ideje valami mást alkotni, és micsoda véletlen, pont hever egy félkész történet alap a fiókban, hát kapjuk elő!
Frost esetében az új sorozat (Broken Destiny) műfajában nem különbözik túlságosan a régitől (Night Huntress). Mindkettő Urban Fantasy, a különbség annyi, hogy míg az előbbi New Adult és angyalokról meg démonokról és paranormális vérvonallal rendelkező emberekről szól, addig utóbbi egy kőkemény felnőtt UF volt, főként vámpírokkal (és később szellemekkel, ghoulokkal és démonokkal megfűszerezve). Ám mindkettőben erős a romantikus szál, mondhatni a két főszereplő kapcsolata az egyik alappillér. A Frost rajongók tehát joggal izgulhattak fel az új sorozat hallatán miután a hetedik résszel véget ért a Night Huntress, és a Night Prince (Vlad) trilógia is a végéhez közeledik. Azonban ez azt is jelentette, hogy legtöbben azt a bizonyos lécet 8 méter magasra tettük, és a millió dolláros kérdés, hogy vajon Frost megtudja-e ugrani. Egy részt el kell érnie, hogy a rajongói ugyanannyira megszeressék az új sorozat és annak karaktereit, de úgy, hogy közben nem koppintja az előzőt. Ha túlságosan hasonlítanak az előzőre az a baj, ha egyáltalán nem olyanok, amit megszoktunk és amit megszerettünk, akkor meg az a baj. Másrészt pedig itt a lehetőség arra, hogy azokat az olvasókat is rajongóvá tegye, akik valamiért nem szerették a másik sorozatot. Ez együtt szinte lehetetlen feladatnak tűnik és nagyon sokan elvéreznek rajta. Persze az is közre játszik, hogy az ember nem imponálhat mindenkinek. A legjobb az ha az író leszarja az olvasókat, és azt írja, ami kikívánkozik, ami tényleg belőle jön és nem a kényszerből. Fifty-Fifty a siker esélye, valamelyik tábor biztosan szeretni fogja.
Én abba a táborba tartozom, aki imádta Cat és Bones (Night Huntress) kalandjait, szereti Vlad és Leila sorozatát is (Night Prince), de hatalmasat csalódott a The Beautiful Ashes (Broken Destiny #1)-ben, pedig nem is vártam tűkön ülve, mert kissé féltem tőle (joggal).
Először is kezdjük azzal, hogy a Broken Destiny New Adult sorozat. Mit jelent ez? Az első könyv esetében abszolút semmit, mert az első Cat & Bones kötetre is simán ráaggathattuk volna. No de a teljes sorozat (trilógia) New Adult lesz, azaz senki ne várjon egy újabb 32. fejezetet. Tehát kevésbé lesz szexi, mint Cat & Bones kalandja.
Az viszont már az első részből is látszik, hogy nem lesz kevésbé könnyedebb. Ivy és Adrian kalandja már az első részben sötét, titokzatos (túlontúl is!!) és veszélyes. Nagy különbség a két sorozat között a humor. Míg a Night Huntress még a legsötétebb kötetében is dúskált a humorban, a The Beautiful Ashes ritkán próbálkozik, de legtöbbször csúnyán elbukik. Ez nem feltétlen negatív, de ha valaki ezt keresi egy kötetben, az jobb ha tovább áll.
A sorozat alaptörténetéről már fentebb kicsit volt szó, de dióhéjban: Constantine találkozik a Tündérkrónikákkal, meghintve a DmC-vel. Ez lefordítva annyit tesz, hogy nem az emberek világa az egyetlen. Párhuzamosan létezik a Démonok világa, ami szép lassan bekebelezi a miénket. Városokat szippantanak be és foglalnak el, embereket rabolnak el, hogy aztán rabszolgákat csináljanak belőlük vagy rosszabb. Ám a Démonok magukkal is harcolnak a területért, az nyer akinek több van. Persze ezt a másik oldal sem nézheti tétlenül, és itt jön be az Archon, azaz az angyalok (mert az angyal szó túl elcsépelt). Mindkét fél elakarja pusztítani a másikat, semmi újdonság, ám az égiék és a démonok is a halandók segítségére szorulnak. Pontosabban két halandó segítségére. Adrian és Ivy két különböző ősi paranormális vérvonal utolsó leszármazottjai, és rajtuk áll vagy bukik minden. Mindkettejükről próféciák szólnak, mindkettejüknek meg van írva a végzetük, de látva a két háborúzó halhatatlan erőt, leginkább csak magukban bízhatnak, ám nincs más esélyük, egymásra és az égiekre vannak szorulva, ami könnyen az életükbe kerülhet.
Baromi nehéz bármiféle spoiler nélkül írni erről a könyvről, hiszen még a legkisebb spoiler is elszúrhatja az amúgy sem kiemelkedően jó könyvet...
Az első rész tipikusan ezt vázolja fel, bemutatja a játék táblát (világ), a bábukat (szereplők) és a játék alapszabályait. A végén pedig egy apró belátást engedélyez a végjátékba, amiből első blikkre egyáltalán nem az jön le, hogy a főhőseink kerülnének ki győztesen. Na de okkal Broken Destiny a sorozat címe, úgyhogy annyira nem aggódunk, hacsak Frost nem csavar útközben rajta valami irdatlan nagyot (reméljük, hogy ez lesz). Van akinek frusztráló lehet, van akink csak még érdekesebbé teszi, de a Beautiful Ashes tele van titkokkal. De komolyan itt senki nem mond el senkinek semmit, maximum fél igazságokat, mindenki hazudik mindenkinek, próbálva így az olvasót is a sötétben tartani csakúgy, mint főhősünket, Ivyt. A probléma csak az, hogy mi körülbelül mindenre fényévekkel előbb rájövünk, mint Ivy, és még csak kérdeznünk sem kell.
Ivy. A történet igazi főhőse ő, csakúgy mint anno Cat vagy Leila. Az ő nézőpontjából követjük az eseményeket (E/1, múlt idő). Az oka ennek, ahogy fentebb is leírtam, hogy Ivy abszolút semmit nem tud a világ paranormális oldaláról és az egész könyv a titkokra, a misztikumra alapul. Vajon kiben bízhat(unk), vajon ki is valójában Ivy, mi a szerepe ebben a paranormális harcban, kinek a vérvonalából származik. Ugyanez a helyzet Adriannel, a különbség csak annyi, hogy Adrian pontosan tudja (na jó azért mindent ő sem tud, de a nagyját) mi folyik körülöttük, de nem hajlandó ezt megosztani velünk, mindent harapófogóval kell belőle kihúzni vagy Ivynek és az olvasónak kell önmagától rájönnie a nyomok alapján, amit a karakterek és a történetszál hagy maga után. Normál esetben ez nem lenne probléma, sőt még élveztem volna. De Ivy lassú felfogása és a túl egyértelmű nyomok unalmassá és idegesítővé tették ezt barkóbát. Mondjuk szerencse, hogy még a vak is összetudta volna rakni a puzzlet, mert ha Ivyre kellett volna támaszkodnunk soha az életbe nem tudunk meg semmit. A karaktere jelenetről jelenetre ugrál ide-oda. Hol előre fejlődik, hol vissza, mintha nem tudná eldönteni, hogy akkor ő most egy vagány tökös csaj józan paraszt ésszel, vagy egy sipákoló hormontúltengéses tinilány. Hiába próbálok megenyhülni irányába, tekintve, hogy az egész elete hazugság és tragédia, egyszerűen nem tudom őt megkedvelni. A könyv nagy fináléjában már kezdett a jó irányba haladni(bár inkább a fegyvere volt vagány, nem a csaj), de persze azt is elszúrta. Remélem a második részre megtalálja a kettő közti egyensúlyt, és talán gy kicsit jobban hajlik majd az előbbi felé, mert az ő fejében lenni olyan, mint egy 6 órás ringispil, ami 2 percenként vált irányt.
Ivy hű (?) társa a bajban Adrian. Az Adrian nevű könyves pasikkal jó kapcsolatot ápolok általában, de itt nagyon sokáig nem tudtam eldönteni, hogy mit gondoljak a srácról. Hasonlóan időjárás természete volt, mint Ivynek, de ő legalább tökös. És szexi (oké oké, most ki a hormontúltengéses tinilány?? Pszt!). Ja és persze ő Évának...err.. Ivynak a tiltott alma. Adrian okos, leleményes, erős, badass, szexi, vakmerő és időnként aranyos és kedves is. Ezen felül pedig egy megkínzott lélek. *Sóhaj* Majdnem tökéletes, kár, hogy hiányzik belőle a humor. És ha azt mondom, hogy elméletileg a sötét oldal képviselője, akkor még nem mondtam semmit. Nem kerül fel egyelőre még a hárem listámra, sem a legérdekesebb karakterek listájára - bár neki van az egyik legérdekesebb háttértörténete -, de talán beérik a következő részben és többet tudok róla mondani. Csak egy dolog nyomja rá a karakterére a bélyegét...
INSTA LOVE! Bizony. Az első találkozásuktól kezdve forr köztük a levegő, ami jó, mert ettől hihető a majdnem mindent legyőző (és egyben paranormális) szexuális vonzalom (igen New Adult, de azért nem YA!). Amitől viszont fejem az asztalt verte, az a szerelmi szál. Szerelem, ami hazugságokon, titkolózásokon, és állatias szexuális vonzalmon épül. Ja, hihető és teljesen valóságszerű. Jó, Ivyt talán még megtudjuk érteni (mondhatni Adrian az első srác az életében, aki ráadásul folyamatosan megmenti. Mit számít, ha elméletileg Ivy bukását kell elhoznia...) na de, hogy Adrian mibe szeretett bele az meghaladja az intelligenciámat.
Leszámítva a fentebbi negatív "apróságokat" a történet jó, bár klisé halmaz a köbön, de jó. A többiért csak imádkozhatunk. Mindenesetre én várom a folytatást, senki ne mondja, hogy pesszimista vagyok!
u.i.: A borítót még mindig nem értem. Remélem kirúgták azt, aki "tervezte"...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése