Szerző: Larissa Ione
Sorozat: Lords of Deliverance #4
Műfaj: paranormál-romantikus
Hossz: 432 oldal
Külföldi megjelenés: November 20, 2012
Külföldi kiadó: Grand Central Publishing
Értékelés: 4 pont
Műfaj: paranormál-romantikus
Hossz: 432 oldal
Külföldi megjelenés: November 20, 2012
Külföldi kiadó: Grand Central Publishing
Értékelés: 4 pont
They're here.
They ride.
The Four Horsemen of the Apocalypse.
Born of a match between good and evil, four siblings stand between hell's minions and everything they want to destroy. They are the Lords of Deliverance, and they have the power to ward off Doomsday... or let it ride...
Jillian Cardiff came to this remote mountain town to forget the demon attack that almost killed her. Instead, she rescues-and falls for-a gorgeous stranger who has no memory of anything other than his name. Handsome, charming, and protective, Reseph seems like the kind of man whom Jillian can trust. But with hints of a troubling history of his own, he's also the kind of man who can be very dangerous . . .
Reseph may not know why he mysteriously appeared in Jillian's life, but he knows he wants to stay. Yet when Jillian's neighbors are killed, and demon hunters arrive on the scene, Reseph fears that he's putting Jillian in danger. And once it's revealed that Reseph is also Pestilence, the Horseman responsible for ravaging the world, he and Jillian must face the greatest challenge of all: Can they forget the horrors of a chilling past to save the future they both desire?
értékeljünk:
Azt mindenki sejthette már a sorozat elején, hogy Reseph kapja majd az utolsó könyvet, és mindenki tudta, hogy Larissa elég jó ahhoz, hogy megszerettesse velünk a karakterét. Jó persze, Resephet magát sosem utáltuk, legalábbis szerintem senki sem, viszont Pestilence annak ellenére, hogy egy iszonyat jó főellenség volt így vagy úgy, de mindenki a halálát kívánta. Én bevallom féltem egy picit. Resephről tudtuk, hogy egy party boy, nem nagyon megy bele harcokba, nem igazán törődik semmivel. Azok után, amit Pestilenceként tett nem csoda, hogy megtörik. És ez az, amitől tartottam, hogy kapunk egy ötezer éves megtört volt playboyt.Hát szerencsére nem így lett. Reseph Jillian mellett igazi társsá, igazi férfivá vált. Nem is a karakter kidolgozottság miatt kap a könyv "csak" négy csillagot, hanem a körülmények és a felépítése miatt. Sajnos be kell ismernem, hogy az első, kb. 180 oldalnak a nagy részén kicsit vonszolnom magamat. Ez az a rész, ahol Reseph még nem emlékszik semmire és Jilliannal éli mindennapjait. Na ez kicsit olyan volt, mintha egy texasi love storyt olvasnék. Ha nem lettek volna nézőpont váltások, mint pl Reaver és nem láthattuk volna mit csinálnak a többiek biztos, hogy megkérdőjeleztem volna, hogy jó könyvet olvasok-e. Jó igen értem én, hogy Reseph John Doe-t játszott és valahogy össze kellett melegíteni őket Jillel, annyira, hogy egy igazi epic páros alakuljon ki, de ez így nekem túl -jobb szó híján- egyhangú és üres volt.
Térjünk csak vissza erre, az Epic szerelmespárra... meg kell mondjam, hogy ez volt az egyetlen olyan rész ebben a sorozatban ÉS a Demonicat is belevéve, ahol nem nagyon érdekelt a két főszereplő kapcsolata. Nem volt semmi baj Jillivel, csak jobban csípem a tökös főhősnőket és az ég adta világon semmi sem tudott megfogni benne. Na jó, talán az, ahogy bízott Reseph-ben úgy, ahogy senki más és ez tette hihetővé a nagy fináléban történteket. Viszont ott volt még ez a szokásos, teljesen érthető és reális, ám de rohadtul idegtépő szituáció, amikor a férfi azt hiszi azzal tesz a legjobbat, ha ellöki magától a nőt, erre a nő nem jön rá ezért megharagszik a férfira, aki később rájön, hogy hát ő nem tud a csaj nélkül meglenni, de nem is lehet vele, mert veszélyes, aztán mindketten lógatják az orrukat, amíg végül egy kívülálló (imádlak Ares!!) "fel nem pofozza" a férfit, hogy ébredj már fel, ha kell a csaj küzdj érte, aztán meg persze a csaj utasítja el, de hála a hősünk isten adta kitartásának csak összejönnek végre. Jaj ezt a hepajt... ez az a rész, ahol te löknéd őket egy szobába és bezárnád őket egy hétre.... ha nem fenyegetne az apokalipszis veszélye.
A történet igazából akkor indul be, amikor a testvérek megtudják, hogy Reseph életben van és elmennek érte, merthogy most az összes gonosz azon munkálkodik, hogy megtalálják és újra előhozzák belőle Pestilencet. Szóval minden más (számomra) a szerelmi szálon kívül ismét zseniális volt. Nem mondhatnám, hogy hú de akció dús volt, de ahogy a szálak összekapcsolódnak az egész sorozaton keresztül, minden titokra, amitől csak úgy nem mellesleg leesel a székről-, fény derül, valószínűleg minden kérdésre választ kaptunk, volt amire számítani lehetett, de volt, amire akkor sem fogadtam volna, ha az életem múlik rajta. Nem egyszer mondtam, hogy Larrissa a fordulatok királynője és ez most ismét bebizonyosodott. Kezdetnek például kiderült ki a lovasok apucija (oké ezt sokan sejtettük), vagy vajon hogy a fenébe lesz Harvester kedvelhető (nem mintha eddig nem kedveltem volna, de tény, hogy nem egy "jó tündér" karakter) hősnő Reaver könyvében (na ez baromira meglepett) és még folytathatnám, hiszen a könyv második fele csupa meglepetés.
Ha valami szívszorítót kellene kiemelnem a könyvből, nem kellene sokáig keresnem. Reseph kapcsolata a családjával és annak fejlődése. Te jó isten, sosem akartam ennyire megvigasztalni egy kitalált karaktert, mint őt. Az, hogy a testvérei és családjaik értelemszerűen nem bíztak Resephben és úgy tűnt nem tudják túl tenni magukat a Pestilence okozta sérelmeken és az iránta érzett gyűlöleten, ami közben Resephre is kiterjedt valamilyen szinten, egyszerre volt érthető és közben meg fel is dühített. Viszont ez csak még jobbá tette azt a rövid párbeszédet, amiből egyből tudtad, hogy a család újra együtt.
Régi és új karakter jönnek-mennek. És már megint nem tudom eldönteni, hogy az egyiket utálni vagy kedvelni fogom -.-. Az egyik új szereplőt már akkor utáltam, amikor először kinyitotta a száját. Ő tényleg bukott angyal... Son of a bitch! Thannek virágcsokrot küldök Lance-ért, Reavernek pedig bármit, csak kínozza meg és tegye el végre láb alól azt a rib@nc ex-figyelőt...
Néztem hányadik oldalon tartok és még közel sem voltam a végénél, ezért meglepett, amikor a következő oldalon már Eternal Rider részletet találtam. A fenébe! Vicces, mert ettől úgy éreztem, mintha kicsit rövid lett volna, talán pont azért, mert az első felét picit untam. Viszont jó hír, hogy, akinek nincs meg a Compendium, az meg ne vegye (ha csak nem annyira gyűjtő) mert az a Bónusz ;)
Kedvenc karaker(ek): A négy lovas, Reaver, Harvester
Legellenszenvesebb karakter(ek): Gethel, Lance
Legellenszenvesebb karakter(ek): Gethel, Lance
Kedvenc jelenet(ek): Lovasok vs démonok vs Aegis
Kedvenc idézet(ek): Ione könyv, szóval van egy pár...
"I feel like I’m finally whole. I’m five thousand years old,” he rasped. “But the day you found me in the woods, that’s when my life started.”
... she trudged back up the stairs and nearly swallowed her tongue when she stepped into the kitchen at the same time that Reseph sauntered in.
Completely naked.
“Um… you couldn’t find a towel?”
He looked down at himself. “I found a towel. I’m dry.”
“What do you think?” he asked, his voice a low, seductive rumble.
“Think?” Tanya whispered to Jillian. “I lost that ability about five seconds ago.”
Jillian had, too, and she licked her lips to buy some time for her brain to kick in.
“You look great, Reseph.”
He stomped his foot and flexed his shoulders. “I don’t like them.”
“We can look for something else—”
“It’s not that. It’s clothes in general. I don’t like them.” He frowned. “Maybe I was a nudist?”
“Sweet mother of hotness,” Tanya whispered. “What magical island did you find him on? I’m booking the next flight.”
"My groupies are called Reseph’s Riders.”
He hung his head, staring into his lap, and he was suddenly ashamed of his entire life.
“Jillian, I was a total whore.”
Reaver prepared himself for something he never thought he’d say. Something that could put Heaven in the worst kind of danger. Something that would go down as either a brilliant strategy or the most disastrous move in history.
“It’s strange, because some things feel familiar, like sex, and using a computer. And killing that demon. It’s like when you watch a movie and there’s an actor you recognize but can’t place. You know you’ve seen him before, but you can’t remember where.” He returned his gaze to her, his eyes glittering with intensity. “But what I feel for you is so different. It’s like I’ve never seen the actor before. Hell, I haven’t even heard of the damned movie.”
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése