Felejtsd el Csingilinget; Karen Marie Moning túlvilági tündérei kegyetlenek és halálosak. Az Urban Fantasy műfaj egyik legkelendőbb sorozata, a Tündérkrónikák (Fever) Dublin macskaköves utcáin és a kelta folklór közepette játszódó krónikák a Tündérek beszivárgásáról az embervilágba. Moning nagy nevet igazán a híres romantikus Hegylakó sorozatával szerzett, mielőtt még hozzálátott volna a sötét Tündérkrónikák, a sorozathoz mely olyan hű rajongó táborral rendelkezik, hogy van egy évenkénti New Orleans-i konferencia, a FeverCon. A legutóbbi könyv, Iced egy új trilógia kezdete, melynek narrátora Dani O'Malley, egy szuper képességekkel rendelkező tinédzser, kinek feladata, hogy nyomozzon egy rejtélyes erő után, ami Dublinban halálra fagyasztja az embereket és Tündéreket egyaránt. Moning elbeszélgetett a Goodreads-el az új sorozatának irányáról és hogy miért szeret írni a sötétben.
Karen Marie Moning: A Tündérkrónikák sorozat egy disztópikus Dublinban játszódik, ahol a Tündér-és embervilágot elválasztó falak leomlottak. Az elsőt öt könyv MacKayla Lane (Mac) köré épül, aki azért megy Dublinba, mert a nővérét ott ölték meg, és elhatározta, hogy megtalálja a gyilkosát. Hamarosan rájön, hogy nem csupán léteznek a tündérek, de ő maga is egy "Sidhe-látó" — egy személy, aki olyannak látja a Tündéreket, amilyenek valójában akkor is, amikor azok bűbájjal rejtik el valódi lényüket az emberek elől.
Az Iced Dani O'Malley köré épül, aki szintén egy "Sidhe-látó", és már találkozhattunk vele a korábbi könyvekben. Tizennégy éves és mint Mac, neki is szándéka, hogy szétrúgja a Tündérek seggét és megmentse a világot. Az előző Tündérkrónikák könyvekkel ellentétben, vannak nézőpont váltakozások ebben a könyvben, például egy másik "sidhe-látó"-é vagy egy nevetségesen szexi Skót férfié, aki sajnos rohamos sebességgel változik valami mássá... egyáltalán nem emberivé.
Goodreads: A Tündérsorozat egy álomként jött hozzád, egy 5 teljes könyvre való történetszállal és azoknak címeivel! Mikor jött az ötlet, hogy a kezdeti 5 könyvön felül akarod terjeszteni ennek a világnak a történetét?
Karen Marie Moning: Félúton a sorozatban rájöttem, hogy a réteges Dublin túl valóságossá vált, túl sok jó történettel, könyörögve azért, hogy meséljem el ahhoz, hogy hátat fordítsak neki. Úgy értem kilenc olyan akármi van, mint Barrons (Az első öt könyvben szereplő karakter, Jericho Barrons nem egészen emberi)
Goodreads: A sok létező karaktered közül, mi inspirált arra, hogy pont Dani O'Malley legyen a figyelem középpontjában?
Karen Marie Moning: A Múzsám parancsait teljesítem. Nem szállok vitába vele. Van egy jó oldala és van egy olyan oldala is, ami teljesen üres lapokból áll.
Mac története (Tündérkrónikák 1-5) egy fiatal nőről szólt, aki soha semmilyen tragédiát nem tapasztalt az életében, akit imádtak és kényeztettek egész életében, akinek a legnagyobb félelme az volt, hogy az OPI (körömlakk) lehet hogy megszüntetni a kedvenc rózsaszín árnyalatú koromlakkját. A világ összes szeretete megvolt neki, de abszolút zéró gerince. Mac egy nyápíc kiben mélyen a közepében valami nagyon veszélyes rejtőzik.
Daninek tiszta titánból van a gerince, a szája mindent kiköp, ami csak az eszébe jut az adott pillanatban, fizikai képessége, hogy képes lefutni, lefegyverezni bárkit és túl járni az eszén szinte bárkinek. De ő sosem ismerte a szeretetet. Dani tisztán tökös... valami nagyon édessel a közepében.
Goodreads: Tudjuk, hogy E/1-ben írsz. A karakter hangja nagyon befolyásolja a sorozatot? Dani "hangja" ad valami pluszt a humorhoz vagy a rejtélyhez vagy bármi máshoz?
Karen Marie Moning: Dani trilógiája nem olyan nehéz érzelmileg. Több humor van benne, mert ő nem érzi ugyanazt a tartós fájdalmat, amit Mac érzett. Dani nem önelemző. Van akció, kalandok, amiket nem lehet kihagyni, egy szüzesség, amit egy nap el fog veszteni, és néha még aludni is van idő. Amíg Mac egyfajta átalakuláson ment át és valamiféle természetfelettiként ébredt, addig Dani miközben olyan problémákkal küzd, mint minden tizennégy éves — sok hormon és hangulatingadozás, úgy érzi, hogy kb. senki sem érti meg őt, és felnőtt akar lenni, miközben továbbra is bele akar kapaszkodni egy biztonsági hálóba és átugrani mindent, ami miatt gyereknek nézik...
Goodreads: GR szerző, Natasha Knight kérdezi: "Az egyik dolog, amit nagyon imádok a könyveidben, az a folyton jelen lévő szexuális feszültség. Hogy fogod kezelni a tényt, hogy Dani egy tinédzser?"
Karen Marie Moning: Szeretettel és tisztelettel a karakteréhez és az olvasók felé is, miközben hű maradok a történetéhez. Lehet, hogy ez nem lesz egy biztonságos utazás, vagy politikailag helyes, de véleményem szerint, egyik emlékezetes történet sem az. Higgy bennem!
Goodreads: GR tag, Yolanda kérdezi: "Azt szeretném tudni, hogy Dani személyisége Karen erős és bizonytalan gyerekkorából származik-e. Milyen saját tulajdonságát vitte át Dani karakterére?"
Karen Marie Moning: Dani hangja meglehetősen könnyen jön nekem. Ki tudja hol ér véget a fikció és kezdődik a valóság?
Goodreads: GR tag, Stacie kérdezi: "A Tündéreken kívül más túlvilági lények is átjöttek a világunkba, például a királyi Vadászok és persze Jericho Barrons. Fogunk látni más túlvilági lényeket is, akik nem Tündérek?"
Karen Marie Moning: Határozottan! Alig bírom kivárni, hogy találkozzatok a Karmazsin Banyával! Vagy a hátborzongató Unseelie nyájjal, ami követi Macet mindenhová. Vagy Papa Roach-al (Csótány Papával), és itt nem a bandára gondolok. Vagy, hogy először lássátok az Unseelie Király igazi könyvtárát — nem is beszélve a Nagy Gonoszról, ami/aki lefagyasztja Dublint. És nem rózsaszín cukormázzal.
Goodreads: Röviden ismertesd velünk egy tipikus munkanapodat. Van bármilyen szokatlan írási szokásod?
Karen Marie Moning: A szobának teljesen sötétnek kell lennie. Komolyan, teljesen. Sötétítő függönyök és színezett ablakok. Egy ideig próbáltam egy szekrényben írni, de túl kicsi volt. 4:30-kor kelek,. Szerzek kávét. Nem kényszerítem az agyamat működésre. Leülök az asztalhoz és írok, amíg még félálomban vagyok és nem gondolok arra, hogy mit csinálok. Ahhoz, hogy írjak, mélyen a tudatalattimban kell, hogy maradjak. Amint teljesen ében vagyok, nekiállhatok a szerkesztésnek, de alkotni nem tudok. Körülbelül három vagy négy órán keresztül írok. Ezután már kibírom a fényt. Eszek reggelit, edzek, aztán vissza megyek az irodámba, hogy szerkesszek és megtervezzem az új jelenetet a következő napra. Sosincs elvárt szómennyiség, amit teljesítenem kell, és nem írok terveket. Minden alkalommal pontosan tudom, hogy hová tart az átfogó történet, de néha még engem is meglep, hogy hogy jutunk el odáig. Ami persze jó. Van egy elméletem: Ha az író unja, akkor az olvasó is unni fogja. Ha az író cefetül jól szórakozik, és 100 százalékosan bele ad mindent és az ő kitalált világának kötelezi el magát, akkor az olvasó is jól fog szórakozni.
Goodreads: Milyen írók, könyvek vagy eszmék befolyásoltak téged?
Karen Marie Moning: Minden, ami Stephen King. Ő egy zseniális író és mesemondó egyben.
Harlan Ellison Deathbird történetek. Ezt tizenhárom éves koromban olvastam és örökre elferdítette a nézőpontomat a démonokkal és istenekkel, élettel és halállal kapcsolatban. Gyerekként a The Shades Betty Brock-tól, My Father's Dragon, Ruth Stiles Gannettől, és A Wrinkle in Time , Madeleine L'Engle-től.
Goodreads: A sok létező karaktered közül, mi inspirált arra, hogy pont Dani O'Malley legyen a figyelem középpontjában?
Karen Marie Moning: A Múzsám parancsait teljesítem. Nem szállok vitába vele. Van egy jó oldala és van egy olyan oldala is, ami teljesen üres lapokból áll.
Mac története (Tündérkrónikák 1-5) egy fiatal nőről szólt, aki soha semmilyen tragédiát nem tapasztalt az életében, akit imádtak és kényeztettek egész életében, akinek a legnagyobb félelme az volt, hogy az OPI (körömlakk) lehet hogy megszüntetni a kedvenc rózsaszín árnyalatú koromlakkját. A világ összes szeretete megvolt neki, de abszolút zéró gerince. Mac egy nyápíc kiben mélyen a közepében valami nagyon veszélyes rejtőzik.
Daninek tiszta titánból van a gerince, a szája mindent kiköp, ami csak az eszébe jut az adott pillanatban, fizikai képessége, hogy képes lefutni, lefegyverezni bárkit és túl járni az eszén szinte bárkinek. De ő sosem ismerte a szeretetet. Dani tisztán tökös... valami nagyon édessel a közepében.
Goodreads: Tudjuk, hogy E/1-ben írsz. A karakter hangja nagyon befolyásolja a sorozatot? Dani "hangja" ad valami pluszt a humorhoz vagy a rejtélyhez vagy bármi máshoz?
Karen Marie Moning: Dani trilógiája nem olyan nehéz érzelmileg. Több humor van benne, mert ő nem érzi ugyanazt a tartós fájdalmat, amit Mac érzett. Dani nem önelemző. Van akció, kalandok, amiket nem lehet kihagyni, egy szüzesség, amit egy nap el fog veszteni, és néha még aludni is van idő. Amíg Mac egyfajta átalakuláson ment át és valamiféle természetfelettiként ébredt, addig Dani miközben olyan problémákkal küzd, mint minden tizennégy éves — sok hormon és hangulatingadozás, úgy érzi, hogy kb. senki sem érti meg őt, és felnőtt akar lenni, miközben továbbra is bele akar kapaszkodni egy biztonsági hálóba és átugrani mindent, ami miatt gyereknek nézik...
Goodreads: GR szerző, Natasha Knight kérdezi: "Az egyik dolog, amit nagyon imádok a könyveidben, az a folyton jelen lévő szexuális feszültség. Hogy fogod kezelni a tényt, hogy Dani egy tinédzser?"
Karen Marie Moning: Szeretettel és tisztelettel a karakteréhez és az olvasók felé is, miközben hű maradok a történetéhez. Lehet, hogy ez nem lesz egy biztonságos utazás, vagy politikailag helyes, de véleményem szerint, egyik emlékezetes történet sem az. Higgy bennem!
Goodreads: GR tag, Yolanda kérdezi: "Azt szeretném tudni, hogy Dani személyisége Karen erős és bizonytalan gyerekkorából származik-e. Milyen saját tulajdonságát vitte át Dani karakterére?"
Karen Marie Moning: Dani hangja meglehetősen könnyen jön nekem. Ki tudja hol ér véget a fikció és kezdődik a valóság?
Goodreads: GR tag, Stacie kérdezi: "A Tündéreken kívül más túlvilági lények is átjöttek a világunkba, például a királyi Vadászok és persze Jericho Barrons. Fogunk látni más túlvilági lényeket is, akik nem Tündérek?"
Karen Marie Moning: Határozottan! Alig bírom kivárni, hogy találkozzatok a Karmazsin Banyával! Vagy a hátborzongató Unseelie nyájjal, ami követi Macet mindenhová. Vagy Papa Roach-al (Csótány Papával), és itt nem a bandára gondolok. Vagy, hogy először lássátok az Unseelie Király igazi könyvtárát — nem is beszélve a Nagy Gonoszról, ami/aki lefagyasztja Dublint. És nem rózsaszín cukormázzal.
Goodreads: Röviden ismertesd velünk egy tipikus munkanapodat. Van bármilyen szokatlan írási szokásod?
Karen Marie Moning: A szobának teljesen sötétnek kell lennie. Komolyan, teljesen. Sötétítő függönyök és színezett ablakok. Egy ideig próbáltam egy szekrényben írni, de túl kicsi volt. 4:30-kor kelek,. Szerzek kávét. Nem kényszerítem az agyamat működésre. Leülök az asztalhoz és írok, amíg még félálomban vagyok és nem gondolok arra, hogy mit csinálok. Ahhoz, hogy írjak, mélyen a tudatalattimban kell, hogy maradjak. Amint teljesen ében vagyok, nekiállhatok a szerkesztésnek, de alkotni nem tudok. Körülbelül három vagy négy órán keresztül írok. Ezután már kibírom a fényt. Eszek reggelit, edzek, aztán vissza megyek az irodámba, hogy szerkesszek és megtervezzem az új jelenetet a következő napra. Sosincs elvárt szómennyiség, amit teljesítenem kell, és nem írok terveket. Minden alkalommal pontosan tudom, hogy hová tart az átfogó történet, de néha még engem is meglep, hogy hogy jutunk el odáig. Ami persze jó. Van egy elméletem: Ha az író unja, akkor az olvasó is unni fogja. Ha az író cefetül jól szórakozik, és 100 százalékosan bele ad mindent és az ő kitalált világának kötelezi el magát, akkor az olvasó is jól fog szórakozni.
Goodreads: Milyen írók, könyvek vagy eszmék befolyásoltak téged?
Karen Marie Moning: Minden, ami Stephen King. Ő egy zseniális író és mesemondó egyben.
Harlan Ellison Deathbird történetek. Ezt tizenhárom éves koromban olvastam és örökre elferdítette a nézőpontomat a démonokkal és istenekkel, élettel és halállal kapcsolatban. Gyerekként a The Shades Betty Brock-tól, My Father's Dragon, Ruth Stiles Gannettől, és A Wrinkle in Time , Madeleine L'Engle-től.
Goodreads: Mit olvasol most?
Karen Marie Moning: Ezt az Interjút. Ha-ha. Nincs időm olvasni. Van egy "szeretném elolvasni" listám, amihez terveim szerint majd 75 éves koromban hozzá is kezdek. Ugyanakkor kezdek majd egy dohányozni is megint. Piros Marlborot. Bár azért számítok ara, hogy addigra már nem fogom akarni. Az ember azt hinné közel ötven év bagó nélkül már nem is akarnék visszaesni, ugye?
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése