.jpg)
"Minden nap azt jelenti, hogy újabb huszonnégy órányi lehetőséged van. Minden nap azt jelenti, hogy megint megtörténhet bármi. A pillanatnak élsz, és meghalhatsz egy szempillantás alatt, ezért aztán épp elég, ha egyszerre csak egy nappal törődsz. – Kifelé bámult a vasúti kocsi nyitott ajtaján, ahol sötét vízfüggöny takarja a világot. – Próbálsz a fényben járni."
Cím: Legenda
Szerző: Marie LuSorozat: Legenda #1
Hossz: 304 oldal
Műfaj: YA disztópia
Hazaid Kiadó: Könyvmolyképző 2012
megjelenés: 2012.12.10.
Értékelés: 4 pont
A hajdani Los Angeles partvidékét elöntötte a tenger. Észak-Amerika két nemzetre szakadt; a Köztársaság hadban áll a Kolóniákkal.
A jómódú környéken, az elithez tartozó családba született, tizenöt éves June kivételes tehetség. kötelességtudó, szenvedélyes, a haza iránt elkötelezett, nyitva áll előtte az út a Köztársaság legmagasabb katonai köreibe.
A Lake Szektorban, a nyomornegyedben született, tizenöt éves Day a Köztársaság legkeresettebb bűnözője. De a szándékai korántsem olyan elítélendők, mint azt gondolnánk.
Ők ketten két külön világban élnek, és talán sosem keresztezné egymást az útjuk, ám egy nap June bátyja gyilkosság áldozatává válik. Az első számú gyanúsított Day lesz. Ezzel kezdetét veszi a mindent eldöntő macska-egér játék, melyben Day kétségbeesett versenyt fut a családja életéért, miközben June elszántan igyekszik megbosszulni bátyja halálát. De az események megdöbbentő fordulatot vesznek. Rájönnek, kettejükben van valami közös, és azt is megtudják, milyen messzire hajlandó elmenni a hatalom, hogy megőrizze titkait.
értékeljünk:
Már a magyar megjelenés előtt szemezgettem a könyvvel, egyrészt a borító és a trailer miatt, aztán szép lassan az alap történet is behálózott. Az alap történetben tényleg nincs túl sok eredetiség, és igazából nem is nagyon lepi meg az embert. Viszont szerintem manapság a történet eredetisége túl nagy elvárás, hiszen úgy, ahogy a zenék vagy a filmek világában, vagy csak legyen szó élőlényekről, tárgyakról, szinte mindent kategóriákra oszthatunk, osztályokba sorolhatunk, és ez nincs másként a könyveknél sem. Egy könyvet azért sorolunk egy adott műfajba, mert az arra jellemző elemekből épül fel, és ezek az elemek állandók, így elkerülhetetlen, hogy ne hasonlítson ezer másikra, amiket ugyanazon műfajban írtak. Viszont amíg ezek a meghatározó elemek a fantasy és annak alkategóriában végtelen számúra nyúlnak, addig - ha már a Legendáról van szó, a dísztópia műfaj kevésbé nyitottabb. Így azt negatív pontként felhozni, hogy "ezt a sztorit láttuk már máshol is, csak más karakterekkel és más tényezőkkel " badarság, hiszen pont ez határozza meg, hogy a mű ebbe a műfajba tartozzon.
Életkörülmények nyomorúságosak? Pipa. A szegények szenvednek és el vannak nyomva a kormány által? Pipa. Járványok és szennyeződések? Pipa. Egy csoport, akik a változásért harcolnak? Pipa. Ami eredetiséget hozhat egy ilyen történetbe, az a karakterfelépítés, az író stílusa és ami ezzel szorosan összefügg, a történet intenzitása.
Kezdjük a karakterekkel: Day és June, mindketten valóban érdekes karakterek. Mindkettő rendkívül jó megfigyelő, precíz, és jó harcos. Ennek kifejezetten örültem, hogy végre valami igazán badass YA karakterekkel találkozhatok, akiken látszik is. Viszont igazából, aki nekem jobban kitűnt az June volt, Day valahol útközben elveszett, hiába volt ott a sok információ és hiába láttuk az elején tervezgetni, akciózni, a könyv negyedétől szinte csak June tündökölt ilyen téren. Az is nagyon tetszett, hogy nagy bajkeverő a csaj, de amikor tényleg komolyra fordulnak a dolgok, akkor képes úgy is kezelni a helyzetet. Ugyan a szereplők elmondják, hogy Day milyen tetteket hajtott végre, amitől méltón lett a Köztársaság legkeresettebb bűnözője, de részletekbe nem megyünk bele. Kellett volna még 2-3 olyan Day akció, mint az elején, ahol láthatjuk hogy tervezi és hogy hajtja végre. Úgy értem valami kis könnyed mégis érdekes akció, nem a feláldozhatóakból egy jelenetet. Az írónő próbálja egy szintre hozni June képességeivel, és próbálja elhinteni, hogy na most mindketten emberükre találtak a másik félben, de ez így nekem nem nagyon működött. Remélem azért a második részben jobban hagyja Marie kibontakozni Dayt is. Viszont nekem azzal nem volt bajom, mint sokaknak, hogy nem 15 éveseknek tűnnek a szereplők, hiszen egy teljesen más működésű világban játszódik a történet. Ez olyan, mint azt mondani, hogy a középkorban abszurd, hogy egy 14-15 éves lovag tanonc bármilyen más katonát/felnőttet elverne. A lényeg, hogy nem mai szemmel kell nézni. Ezen kívül nagyon tetszett, minden mellékszereplőnek meg van a maga saját kis szerepe, ami hatással van a történetre így vagy úgy, nem csak ott teng-leng. Viszont, azt sajnos nem sikerült nálam elérnie, hogy ezeknek mindegyikével törődjek is.
Ééés itt jön az a bizonyos történet intenzitás. Nem kaptam meg azt az izgalmat (nem feltétlen akció), amit vártam, nem ültem a székem karfáját szorongatva egyszer sem. Ehhez nekem túl kevés volt June és Day, hogy elvigyék az egész könyvet, mert még így is vontatottnak éreztem pár részt, pedig csak 300 oldal. A brutalitással nem volt gond, ilyenektől el is várok ennyit, és kifejezetten jó pont, hogy ezt kellően meg is szenvedik a szereplők, de engem túlzottan nem rengetett meg egyik halál eset sem, hiába sajnáltam Day-t és úgy am-block mindenkit, aki hasonló helyzetben van, mint az ő családja, mire elérkeztünk arra a pontra, úgy voltam vele, hogy most már legalább történt valami, ami előre lendíthet. A végjáték szintén nem volt számomra túl eget rengető, az áldozatot értékeltem, de mint már mondtam, igazából nem tudtam kötődni az "elhullott" karakterekhez.
Látszik hogy egy sorozat kezdő része, ezt szemléltetik az ezzel gyakran járó általános negatív tulajdonságok is, bár ez inkább olvasó függő. Aki valami pörgősre vágyik az egy kicsit csalódni fog. Nekem túl lassú volt. Az elejét szépen felvezette az alap háttér információkkal, aztán viszonylag hamar beindult és láthattuk Day-t akció közben. Tervezni, végrehajtani, túlélni. Aztán megpihentünk, hiszen Day sem egy Amerika kapitány, de onnantól kezdve, amikor átugrottunk June-ra és még jó darabig azután is, hogy találkozik Day-jel, kb. egy tempó, egy lassú tempó. Nem azt mondom, hogy minden harmadik oldalon valami nagy balhé legyen meg robbantgatás, stb., de ha a 300 oldalból 180-t unok, mert igazából nem haladunk nagyon egyről a kettőre, akkor azt nem tudom ennél nagyobbra értékelni, de ember válogatja. Szóval a bajom igazából a kitöltő részekkel volt, na meg azzal hogy June bátyjának gyilkosságával kapcsolatos szálat jobb lett volna, ha nem lövi le félig az írónő már az elején (és aki kicsit is elgondolkozott, annak a végleges konklúzió is szinte ugyanakkor esett le, és nem a könyv végéhez közeledve, amikor June is rájött), illetve a fő szál megfejtése sem okozott túl nagy meglepetést. Annak is örültem volna, ha nem csak az elején illetve a legvégén kapunk valami igazi konfrontációt. Azt azért le kell szögeznem, hogy bár a történet szálak alakulásának többsége nem lepett meg, Day pontos háttértörténetének sikerült. Egy részére rájöttem magam is, de van ott még valami, amiről feltehetően a második részben kapunk több információt és elég nagy hatása van a történetre és a két főszereplőre nézve is.
A másik dolog, amiben nem nagyon tündököl a Legenda, az az egész világ atmoszférája, amit például az Éhezők Viadalában láttunk, és amit Collins jobban meg tudott fogni. Igaz ott könnyebb is volt, mert azért egy viszonylag nyitott téren mozgott Collins, míg Marie bezárta magát egy városba. De nem láttam ebből a "világból" még eleget, hogy csodálni tudjam. Ugyanúgy ott van a potenciál és van ugyanolyan drámai hatása, mint az ÉV-nek, de valahogy nem jött át, úgy, ahogy kellett volna. Ebbe beletartozik a köztársaság vs kolóniák vs patrióták rétege is. Hallottunk róla hogy rosszban vannak egymással de látni nem láttuk. Újra, valószínűleg a következő két rész hozza el ezt nekünk.
Az író stílusa, leszámítva a fentebb kiemelt negatív jellemzőket, nagyon tetszett. Nagyon jól megfogta a katonai világot, és ahogy mindkét karakter (de főleg June) folyton mérlegel nagyon érdekes és elcsodálkoztató. Látszik, hogy Marie rengeteget foglalkozott a technikai kérdésekkel és nem csak azokat a jellemző elemeket használta fel, amiket már száz filmben láttunk. A magyar fordítás is teljesen rendben volt, pedig attól féltem a legjobban.
Kedvenc karakter(ek): June, Day
Kedvenc jelenet(ek): Day első bevetése
Kedvenc idézet(ek):
" Le foglak vadászni. Egyenként kutatom át Los Angeles összes utcáját utánad. A Köztársaság minden utcáját átkutatom, ha kell. Átverlek, lépre csallak, hazudok és lopok, hogy megtaláljalak, előcsallak a rejtekhelyedről, és addig űzlek, amíg nem lesz hová menned. Még nem tudod, de már halott vagy. "
"Anya mindig is remélte, hogy sikerül kitörnöm az alacsony sorból. Hogy sikeres leszek, és talán még híres is.
Annyi bizonyos, hogy híres vagyok, de szerintem anyám nem igazán erre gondolt."
"Furcsa érzés itt lenni veled. Alig ismerlek. Mégis… néha olyan érzés, mintha egyetlen ember lennénk, két különböző világban."
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése